Papírnéni a házban lakik.Olykor látom egy megsárgult vattapudlit sétáltatni a körúton. Mindig szorosan a házak tövében imbolyog, és a falba kapaszkodik. Papírnéni gyűrött írólapból van kivágva. Lila színű krepp- és zöld selyempapírból van a ruhája, amik apró papírfülekkel kapaszkodnak a vállába. Amikor viharos az idő, Papírnéni feltekeredik az esőcsatornákra, el ne vigye a szél. Papírszelet lábai félméter magasan lengedeznek utána, pici, fekete kartoncipői neki-nekiverődnek a téglafalnak. Papírnéni undorító. Amikor ráesik az eső, szétázik a papírarca, és belefolyik a szájába. Sokáig nyammog fogatlan papírgalacsinínyével, amíg mindet meg bírja enni. Ilyenkor egy kis papírmassza lepotyog az aszfaltra is. Azt mindig a vattapudli nyalogatja föl. Papírnéni haja is megsárgult vattából van. Egy pötty csirizzel van neki a fejére ragasztva, de nem pont a közepére. Amikor elmegy egy villanyvezeték alatt, mindig égnek áll és szikrázik, mert biztosan műszálas. Majd egyszer jól elhagyja, mert kiszárad a ragasztó, és leválik az egész! Az is lehet, hogy majd egy kis papírdarab is kiszakad a papírfejéből, és akkor piros vízfesték fog kifolyni belőle, és csupa olyan lesz az arca meg a vattapudli szőre - meg a járda is. Azon biztos nagyon kacagnék. De Papírnéni félelmetes. Mert Papírnéni boszorkány! Hallom a hangján. Ha a vattapudli nagyon szaladgál, Papírnéni recsegteti a száraz papírt a torkában. Meg onnan is tudom, hogy soha nincsenek nála ezüstpapírból gyurmázott kicsi kulcsok, pedig a kaput zárják a lakók. És táskája sincs meg zsebe se. Amikor nem látja senki, ki-becsusszan az ajtók alatt, és otthon meg a szekrényben lakik, azért van neki boszorkányszaga. Félek, hogy egyszer becsusszan az én szobámba is, és megáll a rádió előtt, a lila vagy a zöld papírruhájában. Jaj, lehet, most is ott van, csak én nem látom, mert oldalasan áll, és őt csak szemből lehet látni. Nem, mégsincsen itt, mert a vattapudli mindig nála van, és azt oldalról is lehet látni. Jó lenne, ha Papírnéni meghalna! Van, hogy hónapokig nem látom, és akkor örülök, hogy meghalt. De aztán, mikor már éppen elfelejtettem, mindig megjelenik a fal mellett a vattapudlival, és mindig ugyanott. És akkor imbolyog meg feltekeredik az esőcsatornára meg szétázik meg nyammog meg folyik belőle a piros vízfesték meg recsegteti a papírt a torkában meg ki-becsusszan az ajtók alatt. Papírnéni létezik. Én vágtam ki gyűrött írólapból...
